Végzet

-

 Az éj leple alatt, a megdermedt mozdulatlanságban, egy váratlan pillanatban a bokorból előlép...

Amikor éppen azt érzem, hogy nem tudom hogyan, de most minden rendben van. Most minden a helyén van. Szépen folyik az életem. Semmi különös, de legalább semmi rossz. Azt gondolom, hogy így van még pár jó évem. Még szép vagyok, még egészséges vagyok, még ügyesen reagálok dolgokra. Már éppen belehelyezkedem a komfortos zónámba, amikor váratlanul, az éj leple alatt, a megdermedt mozdulatlanságból előlép a végzet. 

Minden felborul és mozgásba jön. Repül minden, ami rögzített volt. Azt érzem, hogy kibillen a lábam alól a talaj. Nem tehetek ellene semmit. Hiába fogod a kezem, az kicsúszik. Minden idegszálam sípol és tiltakozik. Nem tudok sírni, talán ordítani kellene, de hang nincs ami kijöjjön a torkomon. Lehetetlen dolgok történnek és nem tehetek ellenük semmit. Csak elszenvedem. Szenvedek. 

Mindig a legváratlanabb pillanatban, amikor azt érzed, hogy minden rendben, az éj leple alatt, a megdermedt mozdulatlanságból előlép a végzet. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Józan ésszel

-
Most tudom, hogy nem lenne szabad továbbmennem veled, el kellene engednem a kezed. Hátralépni, figyelni azt, ahogy eltávolodsz. De nem tudom megtenni. Vigyázz, mondja az agy, de a szív repít és nem tud ellenállni. Át akarom élni. Minden sejtem vibrál és már nem lehet leállítani. Hiába jelez az agy, hiába súgja, ez veszélyes! Csak fogom a kezed és szárnyalok! Tudom, hogy nagy árat fogok fizetni. Utánad senkit nem tudok tudni majd így szeretni. Lehet, hogy mindent elveszitek. Mégsem tudom elengedni a kezed.
További információk

Csomagok

-
Nem tudom hány éves lehettem, amikor elkezdtem figyelni a felnőtteket. Azt kutattam, hogyan csinálják azt, amit életnek neveznek, mit is jelent nekik élni? Megfigyeltem az embereket, kérdeztem, hallgatóztam, de nem lettem okosabb. Csak úgy természetesen tették a dolgukat, valamiféle hagyományt követve. Sorra kijárták az iskolákat. Aztán családot alapítottak. Volt, aki karriert épített.  Sokan pedig csak túléltek.  Fura halmazállapotú valami lett az emlékeimben családokról, lakásokról, eseményekről, sírásokból és örömből.  Aztán engem is elsodort az élet. Én is tettem, amit kellett. Teltek az évek, nem volt sok idő gondolkodni. Iskolák, vizsgák, döntések. Nem volt sok idő választani. Mintha egy száguldó vonaton ülnék.   Szabályoknak próbáltam megfelelni. A miértekre kerestem a választ, amikre senki sem tudta a feleletet.  Az élet egyre bonyolultabb lett körülöttem. Érzelmileg belekerültem olyan helyzetekbe, amikre nem volt igazán megoldás.  El kellett engednem olyan ember
További információk

Szétcsúszott érzelmek

-
Reggel korán keltem, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Mégis ott kellett volna aludni abban az északkeleti városban, hogy közelebb legyek ahhoz a hideg, megtört kőkerítéshez.  Nyomom a gázt, amennyire csak lehet. Félek, nem fogok odaérni. Megint csak csalódást fogok okozni.  Mint mindig. Törekszem a jóra, de valahogy állandóan közbejön valami. Annyira szerettem volna egy szép családot. Megadatott. Jött Csongor. Mindenki boldog volt. Úgy éreztem, enyém a világ. Majd kicsúszott a kezemből az irányítás. Elkezdtem a pénzre hajtani.  Azt hittem, ha mindent megadok a családomnak, akkor minden rendben lesz. Aztán a sok meló miatt eltávolodtam tőlük. Egyre nőtt a távolság. A végén szétcsúsztak a lapok. Többé már nem lehetett egymáshoz közelíteni az érzéseket. Csongor, a buja göndör fürtöcskéi. Az illata. Istenem, szívfájadalom. Belőlem aztán vasárnapi apuka lett. Próbáltam helyrehozni a dolgokat, de a sok sebet már nem lehetett meggyógyítani.  Kettétört a szívem. Azt hittem több
További információk