Barkácsműhely

-
Kiskoromban boldogan ültem apám műhelyében és néztem, ahogy  ő szerelt. Különböző gépeket álmodott meg, amik könyebbé tették az életünket. 
Első lépésként a konyhaasztalon megtervezte a berendezéseket. Ilyenkor hozzá sem lehetett szólni. Mintha nem is hallotta volna, hogy hozzá beszélek. 
Aztán magával vitt abba a boltba, ahol mindenféle csavarokat és kis égőket, villamossági eszközöket lehett vásárolni. Nekem az maga volt a csoda, persze csak apám műhelye után. Imádtam a boltban fogdosni a kis csavarokat, csengőket, motorokat. Ha jól viselkedtem, vett nekem is valamit. 
Otthon aztán apám mellett ülve összeszerltem az elemeket a kismotorral, vagy az égőket az elemmel. Apám csak mosolygott, miközben összeheggesztette a gépeit. 
Imádtam ezeket a perceket. Persze, beszélni alig beszélt hozzám.  De hát a férfi ember nem sokat beszél. Csak akkor szólt, ha nem jól csináltam valamit. Ilyenkor szelíden elmagyarázta, mi hogyan működik. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Józan ésszel

-
Most tudom, hogy nem lenne szabad továbbmennem veled, el kellene engednem a kezed. Hátralépni, figyelni azt, ahogy eltávolodsz. De nem tudom megtenni. Vigyázz, mondja az agy, de a szív repít és nem tud ellenállni. Át akarom élni. Minden sejtem vibrál és már nem lehet leállítani. Hiába jelez az agy, hiába súgja, ez veszélyes! Csak fogom a kezed és szárnyalok! Tudom, hogy nagy árat fogok fizetni. Utánad senkit nem tudok tudni majd így szeretni. Lehet, hogy mindent elveszitek. Mégsem tudom elengedni a kezed.
További információk

Csomagok

-
Nem tudom hány éves lehettem, amikor elkezdtem figyelni a felnőtteket. Azt kutattam, hogyan csinálják azt, amit életnek neveznek, mit is jelent nekik élni? Megfigyeltem az embereket, kérdeztem, hallgatóztam, de nem lettem okosabb. Csak úgy természetesen tették a dolgukat, valamiféle hagyományt követve. Sorra kijárták az iskolákat. Aztán családot alapítottak. Volt, aki karriert épített.  Sokan pedig csak túléltek.  Fura halmazállapotú valami lett az emlékeimben családokról, lakásokról, eseményekről, sírásokból és örömből.  Aztán engem is elsodort az élet. Én is tettem, amit kellett. Teltek az évek, nem volt sok idő gondolkodni. Iskolák, vizsgák, döntések. Nem volt sok idő választani. Mintha egy száguldó vonaton ülnék.   Szabályoknak próbáltam megfelelni. A miértekre kerestem a választ, amikre senki sem tudta a feleletet.  Az élet egyre bonyolultabb lett körülöttem. Érzelmileg belekerültem olyan helyzetekbe, amikre nem volt igazán megoldás.  El kellett engednem olyan ember
További információk

Szétcsúszott érzelmek

-
Reggel korán keltem, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Mégis ott kellett volna aludni abban az északkeleti városban, hogy közelebb legyek ahhoz a hideg, megtört kőkerítéshez.  Nyomom a gázt, amennyire csak lehet. Félek, nem fogok odaérni. Megint csak csalódást fogok okozni.  Mint mindig. Törekszem a jóra, de valahogy állandóan közbejön valami. Annyira szerettem volna egy szép családot. Megadatott. Jött Csongor. Mindenki boldog volt. Úgy éreztem, enyém a világ. Majd kicsúszott a kezemből az irányítás. Elkezdtem a pénzre hajtani.  Azt hittem, ha mindent megadok a családomnak, akkor minden rendben lesz. Aztán a sok meló miatt eltávolodtam tőlük. Egyre nőtt a távolság. A végén szétcsúsztak a lapok. Többé már nem lehetett egymáshoz közelíteni az érzéseket. Csongor, a buja göndör fürtöcskéi. Az illata. Istenem, szívfájadalom. Belőlem aztán vasárnapi apuka lett. Próbáltam helyrehozni a dolgokat, de a sok sebet már nem lehetett meggyógyítani.  Kettétört a szívem. Azt hittem több
További információk