Almáspite

Este nehezen alszom el. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben. Mi van ezekkel az érzelmekkel? Olyan elegem van már belőlük! Teljesen kiszolgáltatott vagyok. Utálom, hogy befolyásolnak. Nem hagynak élni. Rád kell gondolnom, pedig nem akarok. Már valaki másra szeretnék. 
Én erős vagyok, de az érzelmek fogvatartanak. Erre gondolok utóljára, amikor ismerős puhaságba süllyedek. Megint a buja kertben vagyok. Ismerős illatok. Mama mosolyogva jön felém. Almáspitét hoz nekem kistányéron. Leülünk. Mama mosolyog. 
- Mi a baj? - kérdi. 
- Semmi - mondom. Nevetünk. Szeretett íz olvad a számban. Mama sütijei isteniek. Hozzá málnaszörpöt szörcsögök. Kávét hoz mama. Azok az erős feketék. Mosolyok. 
- Van, ami nem múlik el soha - mondja, és mosolyog. A tányér kiesik a kezemből. Ó, a virágos porcelán kistányér! Mama átölel. Én zokogok. 
- Shhhh - mondja és ringat. A fejem simogatja. 
- El kell fogadni. Nem tudsz rajta változtatni. Az érzelmekkel nem lehet hadakozni. - 
- Csinálj valamit mama, kérlek. Csinálj valamit. Hidd el, ezt már ő sem bírja. Lehet, világgá kell menni...- 
- Fuss csak Kedves! Az érzelmek elől nem lehet elszaladni! Ami fenn meg van írva, azon változtatni lenn nem lehet. - mondja. - Amit a Jóisten összekötött, azon ember nem változtat - suttagja a fülembe és ölel. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

NŐnap

Lüktet a vér az ereimben

Csomagok