Nagylevegő

-
Néha olyan bőkezű az élet. Csak repülsz, sugárzol. Mindenki megjegyzi. Máskor meg mindent elvesz. Ledob a mélybe és megtapos. Valahogy ezeket mindig, mindig egyszerre teszi.
Vagy ad, vagy elvesz.
Semmi kiegyenlítődés.
Van, amikor minden megvan, máskor meg semmi. 
Most a semmi van.
Nagy üresség közepén ülök egyedül, s várok.
Hogy mire? Szebb napokra? Vagy egyszerűen csak a változásra? Valakire?
Fuldoklom. Fejem a víz alatt. Kilátás semmi. És az a valaki, aki számított, akiért dobogott a fél szívem, most ellöki a kezem. Persze, mikor is tenné? Mindig így tesz, amikor baj van. Ugyan, mért csodálkozom ezen? A kórház előtt is otthagyott a nagy táskával, a halál kapujában.
Most mért tenne másként, ha akkor is rendjén valónak érezte azt? Inkább a fejem nyomja a víz alá. Biztosan azt gondolja, kibírom.
Kibírom, persze.
De a közös óránk már visszafelé számol. Alig vannak már percek rajta.
Lehet, jobb is így. Oly sok fájdalmat okozott önzésével.
Ugyan, mit sajnálok rajta, egyik barátnőm sem érti. Se helyes nem volt, se szíve. Minek az ilyen, kérdezték mindig.
Tényleg, minek? Magam sem tudom. Sosem szerettem az önző embereket. Ő pedig ennek a mintapéldánya. Csak ő számít. Csak azt tesszük, ami neki fontos. Csak oda megyünk. Csak azt csináljuk. Alkalmazkodni sosem tudott. Mindenkitől elvárja.
Fel kell ébredni végre!
Kidugom a fejem a víz alól.
Nagylevegőt veszek!
S újra kezdek mindent...
Ámen

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Józan ésszel

-
Most tudom, hogy nem lenne szabad továbbmennem veled, el kellene engednem a kezed. Hátralépni, figyelni azt, ahogy eltávolodsz. De nem tudom megtenni. Vigyázz, mondja az agy, de a szív repít és nem tud ellenállni. Át akarom élni. Minden sejtem vibrál és már nem lehet leállítani. Hiába jelez az agy, hiába súgja, ez veszélyes! Csak fogom a kezed és szárnyalok! Tudom, hogy nagy árat fogok fizetni. Utánad senkit nem tudok tudni majd így szeretni. Lehet, hogy mindent elveszitek. Mégsem tudom elengedni a kezed.
További információk

Szétcsúszott érzelmek

-
Reggel korán keltem, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Mégis ott kellett volna aludni abban az északkeleti városban, hogy közelebb legyek ahhoz a hideg, megtört kőkerítéshez.  Nyomom a gázt, amennyire csak lehet. Félek, nem fogok odaérni. Megint csak csalódást fogok okozni.  Mint mindig. Törekszem a jóra, de valahogy állandóan közbejön valami. Annyira szerettem volna egy szép családot. Megadatott. Jött Csongor. Mindenki boldog volt. Úgy éreztem, enyém a világ. Majd kicsúszott a kezemből az irányítás. Elkezdtem a pénzre hajtani.  Azt hittem, ha mindent megadok a családomnak, akkor minden rendben lesz. Aztán a sok meló miatt eltávolodtam tőlük. Egyre nőtt a távolság. A végén szétcsúsztak a lapok. Többé már nem lehetett egymáshoz közelíteni az érzéseket. Csongor, a buja göndör fürtöcskéi. Az illata. Istenem, szívfájadalom. Belőlem aztán vasárnapi apuka lett. Próbáltam helyrehozni a dolgokat, de a sok sebet már nem lehetett meggyógyítani.  Kettétört a szívem. Azt hittem több
További információk

Mi a szerelem?

-
Leül a konyhában és nézi, hogyan főzök. Közben azt kérdezi, hogy mi a szerelem. A kezemben megáll a fakanál. Nézek rá. Még csak tizenhét, és lányból van. Most mit mondjak? Hazudjak? A szerelem? Ez a különleges érzés vad lovakon száguld és irányíthatatlan. Egyszer csak melléd lép valaki. Különös vonzást érzel, ami nem enged. Megint mellette akarsz állni, megint csak vele akarsz lenni. Csak látni is boldogság. Majd megakarod érinteni. Legyőzhetetlen kínt érzel, hogy hozzáérj. Mindig csak vele akarsz lenni, mert feltölt a jelenléte. Az idő szárnyakat kap. A fényben állsz végig, miközben kinn esik az eső. Talán ezért születtünk a világra, hogy átéljük, hogy összetörjön, hogy gyermekek szülessenek belőle és örökre a szívünkben hordjuk az emlékét.  
További információk