Kopott, fénylő kicsi gömb

Azt mondja, sokat gondolkodik azon, hogy mi vagy te neki. Eddig azt hitte, még több türelemre fogod tanítani. Pedig eddig is türelmes volt. Elfogadod, bár nem mindig tudsz ezzel egyetérteni. 

Aztán rájössz, hogy te nem a türelem vagy számára. Te az igazság vagy. Ezért küldtek. Meg kell tapasztalnia, hogy az igazság nem fényes és csillogó. Igen, szép és fiatal vagy. Az utcán gyönyörködnek benned a férfiak. Mondhatni csillogsz és fényed is van. De ez a belső tisztaságból áramlik. Maga az igazság, kopott és sokszor nem fényes. Kimondod a dolgokat. Nem hízelegsz. Nem keltesz hiú reményeket. Őszintén elmondod a véleményed és a tapasztalatod. Ami sokszor fájóan éles. Igen, célravezetőbb lenne ha te is hízelegnél. Ha olyan oldalad mutatnád, ami nincs. Biztosan elkápráztatnád talmi fényeddel. De te nem teszed, mert ez nem te vagy. Az igazság nem fényes, hanem kopott pici gömb, amit most belerejtettek a zsebébe, elbújtattak a gondolatai közé. Nem tud hová tenni. Egyszer csak ott lettél, és más voltál, mint eddig bárki is. 

Őt pedig már annyian becsapták. Pénzzel, ígéretekkel, szép szavakkal. Mert azt mondták, amit hallani akart. Ő hitt nekik, mert azok a szavak csillogóak voltak és hízelgők. Az igazság pedig kopott kicsi gömb, amit most a tenyerében tart és elgondolkodik, kell-e ez neki. Mérlegel. Lehet, a mérleg másik oldalán talán van is valaki, akinek szavai kedvesebbek, hízelegnek a számára. És vagy te. Akivel sokszor csak a baj van, mert őszinte. Mert olyan dolgokat lát meg, amit más csak a végén, vagy soha. Mert segíteni akarsz neki, mégha ez a te hátrányodra van is.
Most megméretik az igazság. Mindig megmérjük és ebben a látszat világban sokszor könnyűnek találtatik. Mert mindenki csillogást akar és fényt. Nem kell a könny és a fájdalom. 

Kopott kicsi gömb, a te időd lehet lejárt...