Szilveszteri varázs

Szilveszter éjszakája mindig különleges. Egy küszöb, a kezdet és a vég között. Persze, csak virtuálisan, mert az életünk ugyanúgy folytatódik. És mégis. Ez a nap a kiszámíthatatlan, és a megjósolhatatlan pillanatok sorozata. Amikor még minden utoljára jól összekeveredik, hogy aztán úgy maradjon az idők végezetéig. Az angyal varázsport szór szét a város felett. Amitől mindenki megittasul. A téli hidegben a kisváros főterére özönlik a nép. A koncert hangjai betöltik a teret. A petárdák zajában próbálom leolvasni a szádról a szavakat.
Szilveszter éjjelén az angyal varázsport szór szét a kisváros főterén és megállítja az időt. Abban a varázsos pillanatban mindenki megfogja valaki kezét. Akkor légyszi, légyszi imádkozz értem, hogy ebben a rohadt életben egyszer a megfelelő férfi kezét fogjam meg a sötétben, és vége legyen minden szenvedésnek. Amit persze sosem tudtam megtenni, mert mindig annyira hülye voltam... és rosszul választottam. Ami ezen a varázsos estén is nagyon sanszos.
Szilveszter éjszakája mindig varázsos. Ma éjszaka pedig különösen. Egész nap nem is tudok enni. Jobban szeretnék itt a székemben ülni, és innen figyelve drukkolni magamnak. Megnézném az egészet, mint egy filmet. Aztán a mese végén, meg a romantikus film végén, győzne a jó! A főhősnő végre egyszer az életben jól választana. Majd boldogan élnének, amíg meg nem hallnak. 

Csak az a baj, hogy ez a mai világ már korántsem annyira egyszerű, mint régen volt. Minden sokkal bonyolultabb és összetettebb. Árnyalatnyi különbségek vannak és azok értelmezése is bonyolult. Ami ma jónak tűnik, arról holnap kiderül, hogy az volt a rossz választás. A hercegek megítélése sem olyan egyértelmű. Nehéz most királylánynak lenni. És sosem tudhatjuk, mi lett volna ha... ha egy másik herceget választunk. 

Ja, és a mai hercegek, már nem küzdenek értünk, királylányokért. Kivárnak. Aztán meg odébbállnak. Tisztelet a kivételnek. Lehet, csak én futok mindig rossz hercegekbe, fekete lovagokba.
Lassan már én magam is alig hiszek a mesékben...