Pogány Advent

A sok-sok hosszú és magányos este után, valaki vadul nyomja a csengőt. A barátnők tapadnak a gombra. Kiabálnak a mikrofonba, hogy most azonnal kapjak fel valami meleget, és futás.... 
El kell mennünk adventezni!
Az utcán önfeledten ölelgetnek és hangosan nevetnek. Valahogy felvillanyozza őket az ünnep. Az adventi vásárban forralt bort iszunk, aszalt gyümölcsökkel megbolondítva. Annyira finom, nem tudunk neki ellenállni. Csak még és még! Biztosan nagyon szépen mosolygunk, mert a srác a poharakat teleszedi finom gyümölcsökkel. Ide még visszajövünk, fogadkozunk. 
Aztán a forró boros poharakkal az ismerősöknek áldott adventet kívántunk. Mindenki mosolyog. Most valahogy egy kicsit összeérnek a lelkek. A fákra tekert fények visszatükröződnek a szemünkben.  
A forró bor hatása alatt megvalljuk, ezen a télen egyedül leszünk. Pont az ünnepekre lettünk szinglik. Rossz most ezt beismerni. Fáj a csalódás, a szeretet ünnepét kiürült szívvel várni. Valami elromlott, keressük a magyarázatot. Elrontottuk? Nem hittünk eléggé? Vagy magunkban nem hittünk?
A gyertyafényben nincsenek válaszok. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Józan ésszel

Szétcsúszott érzelmek

Mi a szerelem?