Csak a tettek számítanak

-
Köddel betakart régi kastélyban ülünk. Kár, hogy lassan az enyészeté ez a csodás épület. Freskóit a pára nyaldossa. A fagyás torzítja el az alakok arcát. Benn a melegben beszélgetés folyik, fontos dolgokról. Nem is lehet ezt sokáig bírni. Ki kell szökni...
Kinn régi barát kérdez valakiről, akit minden erőmmel próbálok kiradírozni a szívemből. Úgy döntöttem, jobb ha a vele kapcsolatos szép emlékeket is törlöm. Kár értük, de csak így lehetséges a felejtés. Hogy mért nincs a szívemen egy delet gomb? Használnám rendesen. 
Régi közös barát szavaiból derül ki, mennyire félreérthető az egész történet. Mennyire más oldalról közelítettünk. Milyen másképp voltak értelmezve a történések. A hermeneutikusok mégsem beszéltek hülyeségeket... 
Rácsodálkozás dolgokra. Próbálom ebből az új dimenzióból átértelmezni az eddigieket. Továbbra sem értem. Ha mégis annyira számítok, akkor mért nem voltak lépések? Mirefel ez a sok hallgatás? De már nincs erőm ehhez. Elmérted az időt. Rosszul számítottál ki dolgokat. 
Este barátnős beszélgetés. Szóba kerül ez a különböző perspektíva. Bori azt mondja, hogy csak a tettek számítanak. Otthon a csendben gondolkodom. Azon, hogy mennyire hiányoznak ebből a világból a tettek. Az őszinte kiállás a másik mellett. Valamit megtenni a másikért. Felvállalni valamit, amit igazán szeretünk, amiben hiszünk, csak nem volt még hozzá elég erőnk és bátorságunk. 
Szavak, azok vannak. De a tettek, mintha elmaradnának a történetekből.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Józan ésszel

-
Most tudom, hogy nem lenne szabad továbbmennem veled, el kellene engednem a kezed. Hátralépni, figyelni azt, ahogy eltávolodsz. De nem tudom megtenni. Vigyázz, mondja az agy, de a szív repít és nem tud ellenállni. Át akarom élni. Minden sejtem vibrál és már nem lehet leállítani. Hiába jelez az agy, hiába súgja, ez veszélyes! Csak fogom a kezed és szárnyalok! Tudom, hogy nagy árat fogok fizetni. Utánad senkit nem tudok tudni majd így szeretni. Lehet, hogy mindent elveszitek. Mégsem tudom elengedni a kezed.
További információk

Szétcsúszott érzelmek

-
Reggel korán keltem, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Mégis ott kellett volna aludni abban az északkeleti városban, hogy közelebb legyek ahhoz a hideg, megtört kőkerítéshez.  Nyomom a gázt, amennyire csak lehet. Félek, nem fogok odaérni. Megint csak csalódást fogok okozni.  Mint mindig. Törekszem a jóra, de valahogy állandóan közbejön valami. Annyira szerettem volna egy szép családot. Megadatott. Jött Csongor. Mindenki boldog volt. Úgy éreztem, enyém a világ. Majd kicsúszott a kezemből az irányítás. Elkezdtem a pénzre hajtani.  Azt hittem, ha mindent megadok a családomnak, akkor minden rendben lesz. Aztán a sok meló miatt eltávolodtam tőlük. Egyre nőtt a távolság. A végén szétcsúsztak a lapok. Többé már nem lehetett egymáshoz közelíteni az érzéseket. Csongor, a buja göndör fürtöcskéi. Az illata. Istenem, szívfájadalom. Belőlem aztán vasárnapi apuka lett. Próbáltam helyrehozni a dolgokat, de a sok sebet már nem lehetett meggyógyítani.  Kettétört a szívem. Azt hittem több
További információk

Mi a szerelem?

-
Leül a konyhában és nézi, hogyan főzök. Közben azt kérdezi, hogy mi a szerelem. A kezemben megáll a fakanál. Nézek rá. Még csak tizenhét, és lányból van. Most mit mondjak? Hazudjak? A szerelem? Ez a különleges érzés vad lovakon száguld és irányíthatatlan. Egyszer csak melléd lép valaki. Különös vonzást érzel, ami nem enged. Megint mellette akarsz állni, megint csak vele akarsz lenni. Csak látni is boldogság. Majd megakarod érinteni. Legyőzhetetlen kínt érzel, hogy hozzáérj. Mindig csak vele akarsz lenni, mert feltölt a jelenléte. Az idő szárnyakat kap. A fényben állsz végig, miközben kinn esik az eső. Talán ezért születtünk a világra, hogy átéljük, hogy összetörjön, hogy gyermekek szülessenek belőle és örökre a szívünkben hordjuk az emlékét.  
További információk