Csak a tettek számítanak
Köddel betakart régi kastélyban ülünk. Kár, hogy lassan az enyészeté ez a csodás épület. Freskóit a pára nyaldossa. A fagyás torzítja el az alakok arcát. Benn a melegben beszélgetés folyik, fontos dolgokról. Nem is lehet ezt sokáig bírni. Ki kell szökni...
Kinn régi barát kérdez valakiről, akit minden erőmmel próbálok kiradírozni a szívemből. Úgy döntöttem, jobb ha a vele kapcsolatos szép emlékeket is törlöm. Kár értük, de csak így lehetséges a felejtés. Hogy mért nincs a szívemen egy delet gomb? Használnám rendesen.
Régi közös barát szavaiból derül ki, mennyire félreérthető az egész történet. Mennyire más oldalról közelítettünk. Milyen másképp voltak értelmezve a történések. A hermeneutikusok mégsem beszéltek hülyeségeket...
Rácsodálkozás dolgokra. Próbálom ebből az új dimenzióból átértelmezni az eddigieket. Továbbra sem értem. Ha mégis annyira számítok, akkor mért nem voltak lépések? Mirefel ez a sok hallgatás? De már nincs erőm ehhez. Elmérted az időt. Rosszul számítottál ki dolgokat.
Este barátnős beszélgetés. Szóba kerül ez a különböző perspektíva. Bori azt mondja, hogy csak a tettek számítanak. Otthon a csendben gondolkodom. Azon, hogy mennyire hiányoznak ebből a világból a tettek. Az őszinte kiállás a másik mellett. Valamit megtenni a másikért. Felvállalni valamit, amit igazán szeretünk, amiben hiszünk, csak nem volt még hozzá elég erőnk és bátorságunk.
Szavak, azok vannak. De a tettek, mintha elmaradnának a történetekből.