Az Isten háta mögött, a gyönyörű dombokon túl

-
András bácsi műhelyében ülve megelevenedik a múlt. A fiatalságáról mesél. Merre vitték katonának, mit csináltak... 
A nőkről nem beszél. Ettől sokkal szemérmesebb. Nők, hát voltak, persze - mondja. De csak ennyi. Nem mond többet. Csak mosolyog. Igaz, még én sem meséltem semmit. Most indul csak a barátságunk a műhelyben, titkon dohányozna (amiről persze mindenki tud, csak mi érezzük, hogy titok van - én meg hallgatok). 
Élvezzük, hogy ketten vagyunk szó szerint az Isten háta mögött. Semmi érdek. Csak a barátság idősíkokat, társadalmi elvárásokat áttörve. A magunk örömére mesélünk. Élvezzük egymás társaságát, ami mások számára érthetetlen. 
Egy szép, fiatal nő és a halál tornácán várakozó megtört férfi. Valami megfogott benne. Diót tör nekem. Nagyokat nevetünk. Valahogy megfoghatatlan az egész. 
Ajándék. 
Talán, hogy olyan szépen beszél a fákról. A fák, az én szerelmeim. 
Fura gyermekkori barátságot idéz. Édesapám erdész barátját, 
aki kiskoromban olyan csodálatosan mesélt szépen mesélt nekem 
az erdőről. Fák és madarak, az én templomom, mohák a köveken. 
Valahogy ezek az emberek mindig annyira elvarázsoltak. 
Hihetetlen, hogy a boldogság mindig akkor és ott talál meg, ahol 
sohasem várod. Ott abban a poros kis műhelyben, egy törékeny 
kisember személyében. Hogy aztán majd kézen fogjon és elrepítsen 
egy olyan dimenzióba, amiről már azt hittem, nem is létezik. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Józan ésszel

-
Most tudom, hogy nem lenne szabad továbbmennem veled, el kellene engednem a kezed. Hátralépni, figyelni azt, ahogy eltávolodsz. De nem tudom megtenni. Vigyázz, mondja az agy, de a szív repít és nem tud ellenállni. Át akarom élni. Minden sejtem vibrál és már nem lehet leállítani. Hiába jelez az agy, hiába súgja, ez veszélyes! Csak fogom a kezed és szárnyalok! Tudom, hogy nagy árat fogok fizetni. Utánad senkit nem tudok tudni majd így szeretni. Lehet, hogy mindent elveszitek. Mégsem tudom elengedni a kezed.
További információk

Szétcsúszott érzelmek

-
Reggel korán keltem, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Mégis ott kellett volna aludni abban az északkeleti városban, hogy közelebb legyek ahhoz a hideg, megtört kőkerítéshez.  Nyomom a gázt, amennyire csak lehet. Félek, nem fogok odaérni. Megint csak csalódást fogok okozni.  Mint mindig. Törekszem a jóra, de valahogy állandóan közbejön valami. Annyira szerettem volna egy szép családot. Megadatott. Jött Csongor. Mindenki boldog volt. Úgy éreztem, enyém a világ. Majd kicsúszott a kezemből az irányítás. Elkezdtem a pénzre hajtani.  Azt hittem, ha mindent megadok a családomnak, akkor minden rendben lesz. Aztán a sok meló miatt eltávolodtam tőlük. Egyre nőtt a távolság. A végén szétcsúsztak a lapok. Többé már nem lehetett egymáshoz közelíteni az érzéseket. Csongor, a buja göndör fürtöcskéi. Az illata. Istenem, szívfájadalom. Belőlem aztán vasárnapi apuka lett. Próbáltam helyrehozni a dolgokat, de a sok sebet már nem lehetett meggyógyítani.  Kettétört a szívem. Azt hittem több
További információk

Mi a szerelem?

-
Leül a konyhában és nézi, hogyan főzök. Közben azt kérdezi, hogy mi a szerelem. A kezemben megáll a fakanál. Nézek rá. Még csak tizenhét, és lányból van. Most mit mondjak? Hazudjak? A szerelem? Ez a különleges érzés vad lovakon száguld és irányíthatatlan. Egyszer csak melléd lép valaki. Különös vonzást érzel, ami nem enged. Megint mellette akarsz állni, megint csak vele akarsz lenni. Csak látni is boldogság. Majd megakarod érinteni. Legyőzhetetlen kínt érzel, hogy hozzáérj. Mindig csak vele akarsz lenni, mert feltölt a jelenléte. Az idő szárnyakat kap. A fényben állsz végig, miközben kinn esik az eső. Talán ezért születtünk a világra, hogy átéljük, hogy összetörjön, hogy gyermekek szülessenek belőle és örökre a szívünkben hordjuk az emlékét.  
További információk