KÉPmutogató

Amikor csak lehetett, apám műhelyében lógtam. Itt nem kellett viselkedenem. A motorok előírás szerint működtek. Apám mindig csendesen magyarázott. Itt nem volt semmi rossz mozdulat és szó.    Később elvarázsoltak a számítógépek. Összeraktam gépeket. Megtanultam programozni. Elég jól ment. Apa a hardver  összeszerelésben volt otthon.       A hobbiból szerelem lett. Műszaki egyetem. Programozó-mérnöki diploma. De nem is a diploma miatt csináltam, csak többet akartam megtudni a gépekről és a programokról.       Az ismerkedés nem nagyon ment. A csajok kiszámíthatatlanul viselkedtek. Amikor kedves voltam, akkor ellöktek. Amikor nem érdekeltek, akkor persze tapadtak rám. Ki érti ezt? Persze, volt aki tovább is elviselt és elrángatott színházba, meg koncertre. A lányok szerint, jól nézek ki, csak túl egyirányú a gondolkodásom. Még a filmekben is a tudományos fantasztikusak érdekelnek. A divat valami értelmezhetetlen pénzkidobásnak tűnik, mióta felfedezték a farmert. A csajok szerint tú

Kiskoromban boldogan ültem apám műhelyében és néztem, ahogy  ő szerelt. Különböző gépeket álmodott meg, amik könyebbé tették az életünket.  Első lépésként a konyhaasztalon megtervezte a berendezéseket. Ilyenkor hozzá sem lehetett szólni. Mintha nem is hallotta volna, hogy hozzá beszélek.  Aztán magával vitt abba a boltba, ahol mindenféle csavarokat és kis égőket, villamossági eszközöket lehett vásárolni. Nekem az maga volt a csoda, persze csak apám műhelye után. Imádtam a boltban fogdosni a kis csavarokat, csengőket, motorokat. Ha jól viselkedtem, vett nekem is valamit.  Otthon aztán apám mellett ülve összeszerltem az elemeket a kismotorral, vagy az égőket az elemmel. Apám csak mosolygott, miközben összeheggesztette a gépeit.  Imádtam ezeket a perceket. Persze, beszélni alig beszélt hozzám.  De hát a férfi ember nem sokat beszél. Csak akkor szólt, ha nem jól csináltam valamit. Ilyenkor szelíden elmagyarázta, mi hogyan működik.