ÉbredÉs
Egyszercsak felébredsz, és már nem is érted, hogy a francba pazaroltál rá annyi időt. Rá, aki még öt percet sem érdemel. Kába vagy, beleszédülsz a gondolatba. Már nem is érted önmagad. Hogyan lehettél ennyire pazarló? Rá, aki mindig becsapott. Nem csak téged, önmagát is. Milyen sokszor szeretted volna ha ott alszik, vagy te alszol nála. Aztán egyszercsak rájössz, hogy már nem is akarod. Egyáltalán nem kívánod a jelenlétét. Sőt, már csak zavar. Öreg, és állandóan kritizál. Nem jó neki semmi. Azt sem tudja, igazából mit akar. De másokat tud kritizálni. Mintha valami joga lenne hozzá. Ó, fuss! Mondja a belső hang. Szaladj, amilyen messzire csak tudsz. Sose néz vissza! Sosem számíthattál rá. Amikor komolyan kellett volna a segítsége, akkor hazudott, de nem jött érted, nem segített. Sosem állt melletted a bajban. Hülye tanácsait, még szerencse, hogy nem fogadtad el. Szerencse, hogy van még egy józan apád, akire számíthatsz, aki tényleg ott van melletted a bajbajban. Szerencs